Három világháború árnyékában zenélni

Annak ellenére, hogy manapság már nehezen tudnám elképzelni az életem az Einstürzende Neubauten jelenléte nélkül, „kapcsolatunk” kifejezetten érdekesen indult.

…az a nemes egyszerűség

„Az apró, finom dolgok tárháza” vagy „Földszagú hangok gyűjteménye” vagy „Láthatatlan sarkok lámpása”: néhány cím amivel jellemezni tudnám azt a világot, amelyet a Wist Rec. kiadó teremt meglepő egyszerűségével.

Miért dühösek a pogányok?

Drew Daniel, a baltimore-i Matmos kísérleti electronica duó egyik fele még a kétezres évek elején hozta létre a The Soft Pink Truth nevű projektjét, méghozzá azzal a céllal, hogy egy baráti fricskára válaszolva megmutassa Matthew Herbertnek, igenis tud ő house lemezt producelni. A 2001-2003 közötti időszakban megjelent három, a kritika által elismert EP meg egy […]

Kozmikus jazz

Ahogy sok más zenei műfaj terén, Észak-Európa megtalálta egyéni, specifikus hangját a jazz sokrétegű világában is. Egyik legkiemelkedőbb képviselője kétségkívül Arve Henriksen, a hírhedt norvég trombitás, aki idén rendkívül produktívnak mutatkozott s három új lemezzel gazdagította a már amúgy is gazdag diszkográfiáját. A három közül a legfrissebb a Cosmic Creation, mely egy új irány felé […]

Konceptuális lovagiasság

Ha zenéről van szó, számomra Stéphane Picq első Dune játékhoz készített elektronikus zeneműve idézi meg a gyerekkorom. Bár az alábbi írásom elsősorban nem róla, hanem Oren Ambarchiról szól, de Picq is szerepel benne.

Valaki jár a fák hegyén

A legnagyobb örömmel támogatok mindennemű zenei mozgalmat, amely zászlajára tűzte a kortárs komolyzene rugalmas, hiteles és sokszínű ismertetését. Történetem főhőse nem sorolható ezek közé, azonban az a négy ember, akikkel kollaborál legújabb lemezén, a világ 21 legígéretesebb, fiatal kortárs zenei kvartettjeinek egyikét alkotják. Jacaszek (ejtsd: Jácásekk) és a Kwartludium közös munkája az új csodaszer, ezt […]

A skatulyán túl

  Három amerikai zeneszerző a klasszikus felállásban, első nagylemezük első dala egy Abba-feldolgozás. Így kezdte a The Bad Plus. Talán nem világpremier amit csináltak, de az, hogy nem lettek plusz egy a dzsessz sztenderdeket végtelenségig (vagy felismerhetetlenségig) értelmezők világában, mindenképp figyelemre méltó.

Hófehér Dűnék

Szeretem a telet. De talán még jobban szeretem a sivatagokat. A hófehér tájak mindig a sivatagok dűnéire emlékeztetnek és valószínűleg innen is táplálkozik a Loscil iránti szimpátiám, bármennyire is paradoxnak tűnjék akár ez, akár a leírt alaphelyzet.

Út a sötétségbe

Ismét monumentális kiadvánnyal rukkolt elő Japán elsőszámű post-rock-brigádja. Azt azonnal hozzá kell tennem, hogy az MGzone-on belül és kívül is megosztó fogalom a „post rock”, a Mono legénysége sem igazán szereti ezt a megbélyegzést… ami azért vicces számomra (én ugyanis szeretem ezt a megbélyegézst), mert ehhez képest a zenéjük tökéletesen teljesíti a műfaj minden jellemzőjét: delay-es […]

Műetika

Megtehettem volna, hogy Lawrence English-ről írva, akár a címben, akár a cikk első soraiban tegyek valami akár komoly, akár poénos utalást „angolos kifinomultságra”, de úgy gondoltam, hogy kár kliséket puffogtatni egy legkévésbé sem klisés szerzőről.
  • Népszerű

  • Chat

  • Kapcsolat

    metrognom@erdelyfm.ro
  • Partnerek

    • Erdély FM
    • Facebook-csoport
    • Flow – Erdély FM
    • Transindex
  • Archívum