Archívum: 2014. november
Kozmikus jazz
Ahogy sok más zenei műfaj terén, Észak-Európa megtalálta egyéni, specifikus hangját a jazz sokrétegű világában is. Egyik legkiemelkedőbb képviselője kétségkívül Arve Henriksen, a hírhedt norvég trombitás, aki idén rendkívül produktívnak mutatkozott s három új lemezzel gazdagította a már amúgy is gazdag diszkográfiáját. A három közül a legfrissebb a Cosmic Creation, mely egy új irány felé […]
| 2014.11.10.
0
Konceptuális lovagiasság
Ha zenéről van szó, számomra Stéphane Picq első Dune játékhoz készített elektronikus zeneműve idézi meg a gyerekkorom. Bár az alábbi írásom elsősorban nem róla, hanem Oren Ambarchiról szól, de Picq is szerepel benne.
| 2014.11.08.
0
Valaki jár a fák hegyén
A legnagyobb örömmel támogatok mindennemű zenei mozgalmat, amely zászlajára tűzte a kortárs komolyzene rugalmas, hiteles és sokszínű ismertetését. Történetem főhőse nem sorolható ezek közé, azonban az a négy ember, akikkel kollaborál legújabb lemezén, a világ 21 legígéretesebb, fiatal kortárs zenei kvartettjeinek egyikét alkotják. Jacaszek (ejtsd: Jácásekk) és a Kwartludium közös munkája az új csodaszer, ezt […]
| 2014.11.08.
0
A skatulyán túl
Három amerikai zeneszerző a klasszikus felállásban, első nagylemezük első dala egy Abba-feldolgozás. Így kezdte a The Bad Plus. Talán nem világpremier amit csináltak, de az, hogy nem lettek plusz egy a dzsessz sztenderdeket végtelenségig (vagy felismerhetetlenségig) értelmezők világában, mindenképp figyelemre méltó.
| 2014.11.06.
0
Hófehér Dűnék
Szeretem a telet. De talán még jobban szeretem a sivatagokat. A hófehér tájak mindig a sivatagok dűnéire emlékeztetnek és valószínűleg innen is táplálkozik a Loscil iránti szimpátiám, bármennyire is paradoxnak tűnjék akár ez, akár a leírt alaphelyzet.
| 2014.11.05.
0
Út a sötétségbe
Ismét monumentális kiadvánnyal rukkolt elő Japán elsőszámű post-rock-brigádja. Azt azonnal hozzá kell tennem, hogy az MGzone-on belül és kívül is megosztó fogalom a „post rock”, a Mono legénysége sem igazán szereti ezt a megbélyegzést… ami azért vicces számomra (én ugyanis szeretem ezt a megbélyegézst), mert ehhez képest a zenéjük tökéletesen teljesíti a műfaj minden jellemzőjét: delay-es […]
| 2014.11.02.
1
