Pjusk / Sleep Orchestra – Drowning In The Sky

Zenébe rekeszteni a hideget és egy vastag, sötét takaróba rejteni – ez az, amit a Pjusk jobban tud minden muzsikusnál, akiket eddig hallottam, zenébe foglalni a norvég fjordok fagyosságát, csodáját, szépségét. Ez nem azt jelenti, hogy a zene, amiről írni próbálok, fagyos lenne, sőt, inkább fagyállónak mondanám. Amúgy nem én vagyok az első, aki Rune Sagevik és Jostein Dahl Gjelsvik zenéjéhez a fjordok felől közelít, hiszen, ők maguk is hasonlóképp határozzák meg a muzsikájukat.

A két zenész munkamódszere a zenéjükön túl is megkapó. Mindketten Norvégia nyugati partjainál élnek két kisváros csendjében, közel a természethez. Azonban a tett helyszíne nem kötődik egyik városkához sem. Kettejük között félúton, a hegyekben van egy kis ház, majdnem minden hangot ott vételeztek eddigi albumaikhoz és ez merészen kitűnik a végtermékből.

Valldal ház

Bár mindketten elektronikával foglalkoztak mindig is, érdekes, hogy itt kötöttek ki, figyelembe véve, hogy Jostein a ’90-es évek elején még a technót készült meghódítani. Az is különös, hogy a sok keresgélés után egy New York-i kiadónál, a 12k-nál kötöttek ki.

Rune Sagevik és Jostein Dahl Gjelsvik

Idén két lemezük is megjelent. Az egyik a Sleep Orchestrával közös produkció a Drowning in the Sky, a másik a műsorban is használt Solstøv. Előbbit a Dronarivm gondozza, aminek a kurátora Pleq, akit nagyon jól ismerhettek a MetroGnómból, míg utóbbi a 12k-nál jelent meg negyedik Pjusk kiadványként.

A Drowning in the Sky meglepetése Christopher Pegg, aki egy személyben a Sleep Orchestra is. A lemez hű folyatatása a Pjusk világnak: olyanoknak való, akik szeretnek röpködni távoli helyeken.

A Solstøv albumot már sokkal érdekesebbnek tartom, ugyanis ebbe belevittek valami igazán egyedit magukhoz képest. Ezen a lemezen is marad a Pjusk fagyos, magányos, kopár, ugyanakkor menedéket szolgáló, „melegítő” világa. Azonban az újdonság egy trombita (Kåre Nymark jr. játéka) jelenti, ami az egész lemez középpontját képezi. Mindig a trombita hangja marad a középpontban és hozzá képest léteznek a hangok, illetve több esetben belefolyik az effektvilágba a hangszer is. Nagyon izgalmas játékot választottak a srácok, és amellett, hogy izgalmas, végtelenül kellemes.

A Solstøv jellemzéséből semmiképp nem hagynám ki azt sem, hogy talán ez a Pjusk legabsztraktabb lemeze. A két zenész hűen és rendkívül profi módon megzenésített norvég tájképébe most bekerültek olyan színek, olyan elemek is bekerültek, amelyek távoliak a valóságtól, és így válik az egész egy kortárs festménnyé, amit csak éjszaka lehet igazán felzabálni. Alig tudok határt szabni a nyáltengernek, ami kikívánkozik belőlem, ugyanis teljesen magával ragadott a felvétel és előrángatta belőlem a kamasz érzelgőst. Sz’al bocs.

Pjusk – Gløtt

Amennyiben valaki a végtelen éjszaka hangját keresi, a legjobb helyen tapogatózik. Ugyanis ez a zene, aminek elmaradhatatlan kelléke a csendes kis sarok, a nappali fények teljes hiánya, a tiszta vagy épp viharos éjszakai égbolt, a könyvespolcok nyugalma, az asztali lámpa magánya, és még folytathatnám, de minek, nyomjatok inkább egy Start gombot a lejátszón.

A műsor zenéi, melyek között helyet kapott a Pjusk: