If These Trees Could Talk: Above The Earth, Below the Sky (2009)

A zenekarok részéről talán egyre tipikusabb a tiltakozás olyankor, amikor a szakma megpróbálja őket valamilyen szempontból kategorizálni, és ez a tendencia egyre erősödik, minél inkább közelítünk a zenei szféra pereméhez. Ez a post-rock műfajra is igaz, elég, ha Mike Moya szavaira gondolunk (bocs, Mr. Moya). Nos, az If These Trees Could Talk legénységére pont ez nem jellemző, a zenekar teljes mellszélességgel vállalja post-rock mivoltát.

Nem csak a nevük tiszta „poszt”, hanem annak keletkezése is: már egy ideje együtt zenélt az öt ohiói fiatal Zack (dobok) és Cody Kelly (gitár) pincéjében. Akkor még csak családtagokból és haverokból álló „rajongótáboruk” kiemelkedő alakja a Kelly-fivérek nagyapja volt, aki egész lényével támogatta unokáit. Az öreg sajnos már nem élte meg a zenekar későbbi sikereit, még az első EP-jük megjelenése előtt elhunyt, ezért a nagyapa egyik szavajárása alapján döntött úgy a zenekar, hogy a nevük If These Trees Could Talk („Ha ezek a fák beszélni tudnának”) legyen. Nem túl népszerű, ám remek zenekarnév, és egyben lerótták tiszteletüket az előtt, akinek rengeteget köszönhettek a kezdeti időkben.

If These Trees Could Talk

A bemutatkozó EP (If Theese Trees Could Talk 2006) és két – részben saját gondozásban – kiadott nagylemez után (Above the Earth, Below the Sky 2009, Red Forest 2012), a tavalyi év decembere igencsak meglepő változásokat hozott az If These Trees Could Talk életébe. A zenekarnak sikerült leszerződnie a Metal Blade-hez, amely az egyik legnagyobb presztízsű metal kiadó a világon, és olyan zenekaroknak ad otthont, mint a Cannibal Corpse, a Six Feet Under vagy a DragonForce. Igencsak tetszhetett ezeknek a metalarcoknak az If These Trees… zenéje, mert ritka jó indítást kínáltak fel: mindjárt az év elején, a hamarosan új albummal is jelentkező zenekarnak az eddigi megjelent stúdióalbumait újra kiadták, digitális, illetve CD-formában is. Egyébként ez a szerződés népszerűsítés szempontjából mindenképpen óriási lehetőség, de hosszú távon az kérdéses, hogy ez mennyire volt jó vagy rossz döntés a zenekar részéről. Mindenesetre, fura lenne, ha pont egy underground kiadó problémázna azzal, ha netán az eddigiekhez képest más irányba merészkednének el Zack Kellyék.

A jelen írás a 2009-es Above The Earth, Below The Sky-ról törli le a port.

Egy kicsit nehéz úgy írni valamiről, ami majd’ hat éves zenei anyag, és amelyet némileg meg is haladott a banda. Szerencsére az tény, hogy már az első EP-vel nagyot dobbantottak, és azóta is (eleinte lassabban, de) töretlenül ível felfelé a karrierjük a változatlanul magas színvonalú muzsikájuknak köszönhetően. Már az EP-ben nagyon erősen megfogalmazták instrumentális post-rock/progresszív metal metszésponton lévő hangzásukat, amit az évek során egyre finomabbá kultiváltak.

What’s in the Ground Belongs to You:

Az Above The Earth, Below The Sky ugyan kevésbé metalos az elődjénél, de mit sem veszített energikusságából. A Mogwai és Explosion in The Sky fúziójaként leírható post-rock nem várt és édes elegyet alkot a progresszív metallal. Főként a Tool hatása fedezhető fel a riffekben, ami talán a következő, 2012-es Red Forest című albumukon már kevésbé nyilvánvaló.

Rebuilding the Temple of Artemis:

A tíz instrumentális dalból álló gyűjteményben nem érezni azt a kohéziót, mint mondjuk a legújabb Monóban, de ez nem is baj, hiszen sokféleképpen tudnak kapcsolódni a dalok egymáshoz, nem kellenek ehhez visszatérő motívumok, sem pedig nagy koncepciók. Már csak a hangzás alapján is egyértelmű a kapocs, de hallatszik az is, hogy tudatosan akartak kialakítani a meglévő dalokból egy olyan sorrendet, hogy azok egy nagyobb ívet rajzoljanak meg a hallgatóban. A dalok döntő többsége önmagában is megállja a helyét, mégsem szeretnék igazán kiragadni csupán egyetlen dalt, és azt méltatni, hiszen mint írtam, ez az album is a folyamatról szól. A post-rock lényege: mindig vigyen valamerre. Mindegy hogy merre, csak a cél legyen messze. Ez az album pedig egy nagy utazás az Ég és Föld birodalmának határain.

Thirty-Six Silos:

Egyes számok például direkt úgy voltak kitalálva, hogy csak egy bizonyos sorrendben következhessenek egymás után. Ilyen a Terra Incognita/Above The Earth/Below The Sky, melyek egymásból bontakoznak ki.

Az Explosions in The Sky-féle felállásban kialakult – azaz 3 gitárosból, egy basszerből és egy dobosból – álló formáció nagyon ott van a szeren úgy komponálás mind pedig hangszerelés terén. Sokszor a Toolt és a már említett post-rock óriásokat megszégyenítő kompozícióik egytől-egyig időtálló, zseniális alkotások, rengeteg finom megoldással, amelyek csak a sokadik hallgatáskor lepleződnek le.

The Flames of Herostratus:

Ugyan az If These Trees Could Talk nem régóta létezik, máris mély nyomot hagyott a színtéren, és ezzel az új szerződéssel minden lehetőségük megvan rá, hogy örökre bevéssék magukat a post-rock történelmébe.

10/10

Az If These Trees Could Talk 2009-es Above The Earth, Below The Sky című albumáról a From Roots To Needles című szám ebben műsorban kapott helyet.

Covered Mirrors by Metrognóm on Mixcloud