Shabazz Palaces

November 12-én történelmi pillanat szemtanúja lehetett az emberiség, először landolt ember által készített leszállóegység egy üstökösön. Történelmi, de ha megkérdeznénk a járókelőket az utcán, kétlem, hogy sokan értesültek az Európai Űrügynökség volna sikeréről. Bár a Shabazz Palaces és az üstökösön való landolás között nincs közvetlen kapcsolat, mégis a legújabb albumuk jelentősége már most megkérdőjelezhetetlen, hiszen ha radar alatt is, de valami olyasmit hoztak létre, amire eddig nem volt példa hip-hop berkeken belül és nem csak. Utcai körkérdés? Teljesen fölösleges.

Hogy megértsük a történetet ugorjunk vissza az időbe a 80-es évek végére és képzeljük magunk elé a koszos New York-i utcákat, ahol már javában teret hódított a hip-hop szubkultúra. Az évtized vége fele új hangok jelentek meg és egyre sokrétűbb lett műfaj. Erre a korszakra tehető a jazz-rap kibontakozása, olyan előadókkal az élen mint a Gangstarr vagy a Native Toungues kollektívából ismert De La Soul, Jungle Brothers és az A Tribe Called Quest. Ezek a csapatok már megszokottá vált funk-lemezek helyett, jazzelőadók zenéit kezdték el mintázni, gyakran élő hangszerek kíséretében. A korszak megkerülhetetlen csapata volt a Digable Planets is.

A Digabe Planets 1989 körül alakult. A csapat két kritikailag elismert stúdióalbum és egy Grammy-díj után hamar felbomlott. Mindhárman külön folytatták, de egyiküket sem övezte szólóban a korábbi siker.

A történet azóta több szálon fut, amiből most mi csak egyet, az Ishmael “Butterfly” Butlerét fogjuk követni, aki a multi-instrumentalista Tendai “Baba” Maraire-val (aki történetesen a Mbira afrikai hangszert népszerűsítő Dumisani Maraire fia) mára Shabazz Palaces név alatt feszegetik a rap zene határait.

Ishmael “Butterfly” Butler

A csapat két szerzői kiadású kislemez és a 2011-ben megjelent első hivatalos albumuk után idén nyáron jelentkezett a Lese Majesty  című lemezükkel, amely egyrészt folytatása az elsőben elkezdett utazásnak viszont ezúttal még merészebbek, és eddig teljesen ismeretlen, saját ökoszisztémával rendelkező tájakra kalauzolnak.

Az album címe Lese Majesty a francia lèse-majesté-ből ered, ami felségsértést jelent. Egy interjúban elmondottak alapján azért választották ezt a címet, hogy felhívják a figyelmet a szociális média által egyre nagyobb teret kapó társadalmi jelenségre, amit én-mániaként lehet a legjobban jellemezni. A jelenség kis túlzással a személyi kultuszra emlékeztet, és ez az amire a zeneipar nagyobb hangsúlyt fektet, mint magára a zene minőségére. És valóban, Palaceer Lazaro (Ishmael “Butterfly” Butler) nagyon rafinált módon piszkálja a hasonló illúzióba ragadt ego-harcos előadókat, akik introspekció helyett egocentrizmusra nevelnek.

Shabazz Palaces – Lese Majesty album borító

A lemez hallgatása során dobjuk el a bevett szövegértelmezési módszereinket, Ishmael szövegeit ambiguitás jellemzi és inkább képekkel közöl, hangulatot fest, amit a hallgatóra bíz. Az albumot műfaji szempontból fölösleges behatárolni. Ettől az előadók is elhatárolódnak, hiszen szerintük ők nem tudatosan próbáltak egy más hangzást létrehozni hanem csupán azt tették ami nekik a legtermészetesebb. A legtöbb ami elmondható a lemezről, hogy teljes mértékben kísérleti hip-hop de úgy, hogy szinte már semmi nem emlékeztet hip-hopra. A műfaj közel 40 éves története során sokszor megújult, irányt váltott, de ennyire, bizony más törvényszerűségekkel rendelkező bolygóra még egyik előadó sem utazott.

Az aktuális műsor dalaiból készült mix:

Odd Journey by Metrognóm on Mixcloud